Tényállás:

A felperes, aki abban az időben a Hoffmann-La Roche & Co. AG (a továbbiakban: Roche) svájci vállalkozás alkalmazásában állt Bázelben, 1973. február 25-én egy levelet küldött a Bizottság versenyügyekért felelős tagjának, rámutatva a Roche több versenyellenes tevékenységére. Stanley George Adams levelében kérte a Bizottságtól nevének elhallgatását, ugyanakkor kijelentette, hogy bármikor a bíróság rendelkezésére áll. A felperes később találkozott a Bizottság két tisztségviselőjével, és bizonyos kiegészítő, belső információkat adott át, valamint később tizennégy, az ügyvezetésre vonatkozó belső feljegyzést („management informations”), valamint az e társaság elnöke által a Roche igazgatóinak küldött levelet.

Adams 1974. április 1-jén feleségével és gyermekeivel Olaszországban telepedett le. A cég elleni vizsgálat során a Bizottság két tisztségviselője látogatást tett a cégnél, hogy megszerezze a felperes által átadott dokumentumok eredeti verzióját. Mivel a cég alkalmazottai tagadták, hogy tudomásuk lenne ezekről a dokumentumokról, ezért a tisztségviselők átadták nekik a másolt dokumentumok retusált változatát, amelyekről eltűntették azokat a kézjegyeket, utalásokat, amelyek véleményük szerint arra utalhattak volna, hogy Adams úrtól származnak az információk.

A Bizottság meghozta az EGK-Szerződés 86. cikke alapján kezdeményezett eljárásról szóló 76/642 határozatot (HL L 223., 27. o.), megállapítva, hogy a Roche visszaélt a vitaminok nagybani piacán meglévő erőfölényével, és 300 000 elszámolási egység összegű pénzbírsággal sújtotta a társaságot.

 A Roche nevében eljáró svájci ügyvéd, Alder úr, felkereste a Bizottságot, és alkut ajánlott: ha a Bizottság felfedi az informátor kilétét, akkor a Roche hajlandó arra, hogy kiszolgáltassa a Bizottság vizsgálatához szükséges adatokat, és nem indít büntetőeljárást az informátor ellen gazdasági kémkedés miatt. Mivel a Bizottság nem fedte fel informátora kilétét, ezért Alder ügyvéd feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. Támaszkodva különösen a Bizottság tisztviselői által a Roche alkalmazottainak átadott dokumentum másolatokra, Alder ügyvéd levonta a következtetést, hogy a felperes a fő gyanúsított. 1974. december 31-én, a felperest, aki családjával jött Olaszországból, letartóztatták a svájci hatóságok, amikor átlépte a határt. A rendőrség által felvett jegyzőkönyvekből kiderül, hogy a lezajlott kihallgatások során a felperes elismerte, hogy ő volt a Bizottság informátora, és „teljes mértékben lehetséges”, hogy átadta a Bizottságnak a kérdéses dokumentumokat. Letartóztatását követően a felperes magánzárkában volt, és nem volt joga családjával érintkezni. 1975. január 10-én a felesége, miután a svájci rendőrség kihallgatta, öngyilkos lett.

Schlieder úr, a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága (DG IV) főigazgatója és Alder úr között 1975. február elején lezajlott telefonbeszélgetés során Schlieder úr megerősítette, hogy informátora valóban Adams volt. Erről az esetről a felperes ügyvédje, Portmann azonnal tájékoztatta az ügyfelét. 1975. március 21-én a felperest 25 000 svájci frank összegű óvadék ellenében ideiglenesen szabadlábra helyezték, amely összeget a Bizottság megtérítette felperesnek, ezenkívül kifizette a felperes védőügyvédeinek díját is. 1976. július 1-jén. A bázeli büntetőbíróság a felperest bűnösnek találta többek között a svájci büntető törvénykönyv 273. cikkének megsértésében, és távollétében egy év börtönben letöltendő felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte.

1982. május 28-án a felperes kérelmet nyújtott be Svájc ellen az Emberi Jogok Európai Bizottságához, arra hivatkozva, hogy az ellene a svájci hatóságok által indított eljárásokat különösen az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-i európai egyezmény 6. és 10. cikkének megsértésével folytatták le. Az 1983. május 9-i határozattal az Emberi Jogok Európai Bizottsága elfogadhatatlannak nyilvánította a kérelmet, amiért az késedelmesen került benyújtásra.

A felperes ügyvédje 1980. augusztus 18-án levelet írt a Bizottságnak, melyben kifejtette, hogy birtokába került „egy olyan bizonyíték, amely egyedülálló módon állapítja meg a Bizottság közvetlen felelősségét Adams úr sajnálatos helyzetét illetően”. A felperes ügyvédje beperelte a Bizottságot az Európai Bíróságnál, arra hivatkozva, hogy ügyfele adatait amaz nem kezelte - a megállapodásoknak megfelelően – bizalmasan.

Az ítélet:

Bizottság köteles 50% erejéig megtéríteni a felperes által elszenvedett kárt, amely abból fakadt, hogy olyan információk forrásaként kerülhetett megnevezésre, amelyek arra vezették a Bizottságot, hogy a felperes korábbi munkáltatóját, a svájci Hoffmann-La Roche vállalkozást pénzbírsággal sújtsa bizonyos versenyellenes magatartásaiért .A kereset többi részét elutasítja.

A felek az ítélet kihirdetését követő kilenc hónapos határidőn belül továbbítják Bíróságnak a kártérítés közös megegyezéssel megállapított összegét.

Megegyezés hiányában a felek ugyanezen határidőn belül értesítik a Bíróságot számszerűsített kérelmeikről. A költségekről később dönt.

Indokolás

Az 1983. július 18-án a Bírósághoz benyújtott keresetében Stanley George Adams az EGK Szerződés 178. cikkének és 215. cikke második bekezdésének értelmében, az Európai Közösségek Bizottsága által okozott azon kár megtérítését kérte, amelyet állítólagosan a Bizottság, illetve annak alkalmazottai által, feladatuk gyakorlása során elkövetett szabálytalan intézkedések vagy mulasztások következtében szenvedett el, és amely maga után vonta különösen a felperes letartóztatását, fogva tartását és elítélését Svájcban.

Azok az intézkedések és mulasztások, amelyeket a felperes az említett kár eredetének tart, konkrétan a következők:

A titoktartási kötelezettség megsértésével olyan információk és dokumentumok többszöri felfedése, amelyek lehetővé tették a felperes olyan színben történő beállítását, mintha ő lenne azon információk szerzője, amelyek arra indították a Bizottságot, hogy pénzbírsággal sújtsa a felperes korábbi munkáltatóját, a svájci Hoffmann-La Roche vállalkozást, bizonyos versenyellenes gyakorlatokért.

Az a tény, hogy a felperest nem tájékoztatták arról a lehetőségéről, hogy az Emberi Jogok Európai Bizottságához fordulhat azon büntetőeljárás tekintetében, amelyet a svájci hatóságok indítottak ellene a Bizottság informátoraként elkövetett tevékenységei miatt.

Válaszbeadványában a felperes ezenkívül azt is kifogásolja, hogy a Bizottság nem tájékoztatta őt azokról a kockázatokról, amelyeknek a Svájcba való visszatérésével kiteszi magát.

A felek beleegyezésével a Bíróság elhatározta, hogy az első stádiumban az eljárást a felelősség fennállásának és a felperes keresetének esetleges elévülésével kapcsolatos problémákra korlátozza.

Forrás: www.im.hu

www.europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexplus!prod!CELEXnumdoc&numdoc=61984J0053&lg=en