A dákó-román kontinuitás elmélet kialakulása
2005.06.14. 13:08
Hogyan alkult ki a dákó-román nyelv elmélet, illetve milyen szerepe lett később a történelemben
A dákó-román kontinuitás elmélet kialakulása és szerepe a román történelmben
1. A dákó-román kontinuitás elmélet kialakulása
1.1 A humanista elméletek Az első említést a románokról (itt a románok egyik északi törzsét írják le) a XIII. századból találjuk, amikor is Joachim szebeni ispán "olaci"-nak nevezi ezt a népcsoportot, amikor a Vidin felmentésére küldött sereget bemutatja (a seregben szászok, székelyek és besenyők is szerepelnek). Az első NY- európai említés Poggio Bracciolini teszi meg, aki egész elméletet épít ki az 1451-ben írt munkájában. Ebben Traianus "visszamaradt telepeseiről" beszél Kelet-Európa nyugati részén, őket apus superiores Sarmatas- nak nevezi, akik ugyan egy leromlott latint beszélnek, de megtalálhatóak szavak, amiket megőriztek. Ilyen az oculus (rom. ochi 'szem'), a digitus (rom. deget - 'ujj'), a manus (rom. mina ''kéz'), panis (rom. piine 'kenyér') Bracciolini ezeket az információkat kizárólag egy verbális forrásból tudja, de nagyon valószínű, hogy a moldvai románokról lehet szó, mivel a szarmatákról csak a Kárpátoktól keletre beszéltek a kor földrajzában. A római történelemben kiválóan tájékozott humanisták azonosították ezt a népcsoportot a traianusi hódításaikor oda telepített rómaiakkal. A szövegekben nincs szó Daciáról. A XII - XIV. században a Kárpátoktól a Dnyeszterig és a Fekete-tengerig terjedő Moldva a római kori Dáciától keletre feküdt, tehát az északi románok rómaiságáról szóló első adat nem az egykori traianusi provincia területén élő románokhoz kapcsolódik.1 A humanista elképzelések közé tartozik egy másik talján, Flavio Biondo elmélete 1453-ból, egy levélben említ " Duna mentén élő dákokat vagy valachokat " (Ripenses Daci, sive Valachi), akiket máshol "római vérből származó ulachok" ként emleget (Ulachos). Feltehetőleg innen származik a magyar "Oláh"- szó amit a románokra használt a magyar társadalom a XIX. század végéig. Aaeneas Sylviiius Piccolominni volt az első azonban, aki határozottan kiáll azon elmélet mellet, hogy azon római katonák leszármazottai ez a kissé furcsa latint beszélő nép, akiket Traianus küldött a dákok legyőzésére. Ő ezt annak az összefüggésnek a segítségével vélte bizonyítottnak, mely szerint egy Pompeius Flaccus nevű dux vezette a római légiókat Dáciába. Az évek folyamán a Flaccus névből szépen lassan Valchus lett. Ez az elmélet 'csak' egy oldalról támadható, mégpedig, hogy semmisem bizonyítja Pompeius Flaccus létezését. Ennek ellenére ez a humanista elmélet nagyon szép pályát futott be a román eredetkérdés históriájában.2 Antonio Bonifini az, aki már tudományos szintre emeli a kérdést. 1486-tól Magyarországon él és ő legalább rendelkezik néni helyismerettel, nem úgy mint elődeik, akik még élő román szót még csak nem is hallottak. Bonifini ismer magyarországi római feliratokat, épületeket emellett még a római történelmet, irodalmat is. A román és a latin nyelv közti hasonlóságot tartja ő is elmélete alapjának, valamint azt a tényt, hogy a románok a dákok egykori helyén laknak. Amiben újat alkotott, az a román nép nevének elmélete volt. Már ő elveti a Flaccus- elméletet . Szerinte a nevük eredete onnan következtethető, hogy kitűnő íjászok voltak és a görög balló szó jelentése 'lő' 'dob' ,'vet'. Azonban nem biztos ebben s azt a lehetőséget is valószínűnek tartja, mely szerint Diocletianus lányáról kapták nevüket, a dalmátok rossz kiejtése miatt, esetleg egy, a róla elnevezett provinciáról. Bonifinit nemcsak ezen kérdés, de a Hunyadi Mátyás származása is erősen foglalkoztatja, így megtudhatjuk tőle hogy a Corvinus család egy római patrícius nemzettség a Corvina- nemzettségből származik, így hát a magyaroknak is római eredetű királyuk van.3 Ezek a humanista "elméletek" tehát a következő, egyébként vitathatatlan tényekre alapszanak: van egy, a Keleti Kárpátokban élő nép, mely nyelve hasonlít a latinra, Traianus elfoglalta, majd kolonizálta a dákok területeit s ez az a terület ahol a latinszerű nyelvet beszélő nép él. Tehát három egymástól függetlenül igaz tényre épülnek a korszak elméletei, mégis fennmaradnak és például Aeneas Sylvius műve előszeretettel olvasott művé vált, s aki a későbbiek folyamán a kérdéssel foglalkozni akart, nem kerülhette ki az olasz humanistákat.
1.2. A román elképzelések
A humanista elképzelések természetesen gyökeret vertek a román tudományosságba is, azonban az első román forrás egy egészen más elmélettel áll elő. Úgy gondolom, idéznem kell a voskreseni évkönyvben fennmaradt, ugyan szláv nyelven íródott, de kétségkívül román írásos emléket, Névtelen krónikának hívják, mely 1504 körül íródott, mert annyira zavaros és első látásra értelmezhetetlen, hogy minden részlete fontos: "6867-ben (ez a bizánci időszámítás szerint számított idő, ami 1359-et jelent)két keresztény testvér, Roman és Vlahata az eretnekek üldözése elől menekülve elindult Velence várából és a Régi Rómának nevezett helyre jutott. Itt várat épített magának, saját nevéről Roman-nak átkeresztelve azt és ott élt, míg csak Formosus pápa nem tért át az igaz hitről (pravoslavie) a latin egyházba. Krisztus törvényének megoszlása után a latinok új várat építettek maguknak és Új Rómának nevezték el, a romaniakat (romanovci) pedig a latin egyházba hívták. Ezek azonban inkább háborút kezdtek, de nem hagyták el a keresztény hitet... László király (Vladislav) idejében a tatárok a Prut és a Moldva vize mellől Nejmet fejedelmükkel a magyarok ellen indultak ... László király, értesülve a tatárok támadásáról, azonnal segítséget kért Rómából a császártól és a pápától. A régi-rómaiakhoz és a romaniakhoz (romanovci) is küldött követeket. Akkor mi, romaniak (romanovci) egyesültünk a régi-rómaiakkal és Magyarországra jöttünk László király segítségére. . . .Nemsokára megtörtént a döntő ütközet László magyar király és Nejmet tatár fejedelem között a Tisza partján. A régi-rómaiak mindenkit megelőzve indultak harcba... És megverték a tatárokat először a régi-rómaiak, majd a magyarok és a romaniak (romanovci) és a régi-rómaiakból nem sok hullott el. László magyar király igen megörült az isteni segítségnek, a régi-rómaiakat pedig igen megbecsülte és megjutalmazta vitézségükért... és felszólította őket, álljanak szolgálatába és ne menjenek vissza Régi Rómába, mert az új-rómaiak elvesztik őket... nem hittek (a királynak) és engedelmet kértek, hogy embereket küldjenek haza, megtudni, élnek-e még asszonyaik és gyermekeik Régi Rómában. A követek elmentek és hamarosan meg is tértek s elmondták: várunk, Régi Róma romokban hever, asszonyainkat és gyermekeinket pedig a maguk hitére vezették az új-rómaiak. Akkor megkérték László királyt, ne kényszerítse őket a latin hitre, hanem hagyja őket saját keresztény hitük szerint a görög törvényben élni s adjon nekik lakóhelyet. László király nagy örömmel fogadta őket és Mórmarosban adott nekik földet, a Mores és a Tisza között a Krizs nevű helyen. Ott gyűltek össze és telepedtek le a régi-rómaiak és ott magyar nőket kezdtek elvenni és a maguk keresztény hitébe vezetni. S így élnek máig... "4 Eszerint az írás szerint a tatárok ellen Szent László a tatárok ellen Róma császárától kért volna segítséget aki küldött neki egy hadsereget, akiktől aztán a máramarosi valamint a moldvai románok erednek. A krónika forrásait nehéz lenne kideríteni, de Lükő Gábor szerint alapja az Anjou-korban kialakult Szent László legenda. A román eredet történet kapcsán olvashatunk Új Rómáról, eszerint Nagy Konstantin Tráciába, Görögországba és a szomszédos területekre telepített telepeseket, a őket (a már jól ismert) Flaccus dux vezetett Dáciába. Itt sem esik szó sem Traianusról, sem pedig a légiókról, ahogy a Névtelen krónikában sem. Tehát a névtelen krónikának lehetnek magyar, illetve bizánci forrásai is. Azonban ez sem tekinthető többnek, mint egyfajta elmélkedés, illetve a múlt homályos utalásaira való tudománytalan találgatásnak, melyből nem következik a kontinuitás, s a rómaiság-tudat. Történelmi alapja azonban van annak az elméletnek, mely szerint a magyar király (László) románoknak adott földet Máramarosban. Ugyan az elbeszélés földrajzi adatai mai szemmel pontatlannak tűnhetnek, nem azok a XIV. századi szemmel. Tehát a 1500 körül élhetett a krónika íróiban egy halvány emlék egy, a XII-XIV. századi betelepülésről Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a Névtelen krónika egy eredetmonda, mely Moldva alapításáról szól (testvérpár - ősökkel, mitikus állattal, melyet a vadászaton követnek) s az ilyenek mindig tartalmaznak (akár milyen csekély) valóság magot.5 A Névtelen krónika azonban nem tett mély nyomot a román történelemben, s az első román történetíró, Grigore Urche ismét előveszi a Rómából származó nép elméletét, a Flaccust, mint névadót említi meg, de Traianusról és dákokról, dáciáról szó sincs. Az első jelentős személyiség aki egy román történész is így nyilatkozott: " nem úgy dolgozott, mint egy kompilátor, sokkal inkább mint egy történész" Miron Coston. 1673-ban még szerinte is Flaccus vezeti a románok elődeit, azonban két évvel később már megjelenik a Traianus, sőt, öregkori munkáiban már tagadja az egész Flaccus- történetets és a vele kapcsolatos névmagyarázatot is. Ő az, aki elő áll a román nép felvándorlásával. Eszerint a daciai rómaiak a népvándorlás korának népei, vagy a tatár hódítás elől felmenekülnek a hegyekbe, s itt "elkövetik" Moldova és Munténia "második alapítását" (ugye bár az első alapítást maga Traianus teszi meg).Nem szabad elfelejteni, hogy Cantemir ebben a történetben a dákoknak még nem szán szerepet. Ezt legelőször Constantin Cantacusino teszi meg. Így hát ő az első, aki dák-római-román kontinuitásról beszél. A római légiókat nem vonták ki teljesen a területről, egy részüket a déli vidékeken hagyták, ahol a dákokkal kapcsolatot teremtve, asszimilálták őket. A kontinuitás történetébrn kiemelkedő jelentősége van az erdélyi iskola a ( Scoala ardelean() három jeles képviselőjének: Samuil Micu-Klein, Gheorghe (incai, illetve Petru Maior. Mindhárman bécsi és római iskolázottságú, görög katolikus vallásúak voltak, (incai és Maior jól ismerték a magyar történelmet. Ezen csoport elméletét a "régi hagyomány" továbbélése jellemezte. Úgy gondolták, hogy a románok a dáciai colonusok leszármazottai, akik főleg Rómából és Itáliából települtek ide. A Duna jobb partjára telepedett kis csoportjuk, ezek a balkáni románok ősei. Maior nem áll meg ennyinél, szerinte románkkal szoros kapcsolatban élő kunok a római Cumeból származó rómaiak utódainak tartja, őket comannak hívja.6 Erre az időre (a XVIII. századra) egyre inkább elfogadják a román álláspontot Európa-szerte. Először görög származású történészek vallják a kontinuitás elméletét, s így a rómaiak leszármazottai vannak a Fekete-tengertől a Tiszáig. Aztán B. Kopitar bécsi szlávista veszi észre a bolgár és albán nyelv kapcsolatait a románnal. Innentől kezdve a román nyelvet az, illír és thrák nyelveket a Balkánon beszélt őshonos latinból származtatja. 7 Aki először komoly cáfolata az elméletnek Robert Roesler Rom(nische Studien című munkája volt. Szerinte a dákok soha nem kerültek kapcsolatba a romanizmussal a provincia feladása után a területet elfoglalják a gótok, s az itt levő kultúra eltűnik. Példája rá, hogy a az avar bizánci háborúknál nincs említés a románokról, semmilyen formában. Valamint valószínűsíthető, hogy a románok a XVII. századig a bolgár nyelvet használják az állami és egyházi életben. A könyvből hatalmas vita kerekedett, ekkor alakult ki a roesleriánus kifejezés, mely pejoratívan használtak a Roesler- féle elméletet magukévá tevőkre. Ekkor már látszott, hogy a románok azért ragaszkodtak az elmélethez, mert politikai előjogaik megfogalmazására akarták felhasználni azt.
2. A kontinuitás elmélet, mint történelmi jogalap
2.1 a Supplex Libellus Valachorum
Az erdélyi románság nemzeti öntudatra ébredése II. József uralkodásának idején nagyon gyors lépésekkel haladt. A román értelmiség egyre inkább készen állt ideológiailag, hogy a nemzet érdekeit képviselje, illetve kialakult a románok történelmi felfogása saját múltjukról. Később az igény is megvolt arra, hogy ki is fejezzék nemzeti érzelmeiket. 1791-ben fordul elő a román történelem folyamán először, hogy a románok az "először érkezett" jogára hivatkozva kérnének jogokat. Tehát a Supplex Libellus Valachorum egy, 1791-ben az erdélyi országgyűlésnek beterjesztett irat, mely annak elérésére irányult, hogy a görög keleti egyházat és vallást is ismerjék el a négy erdélyi nagy vallás mellett. A kérvény, mint "az Erdélyben élő népek közt a legrégibbnek" titulálja a román népet (a valach nemzetet). "...a valach nemzet mostanság... Traianus császár által a második század kezdetén magába Dáciába a tartomány megvédésére ismételten nagy számmal behozott veterán katonák a római telepeiből veszi eredetét", mondja ki. A dokumentum hosszasan fejtegeti a román történelmet, mely szerint a III. századtól kezdve "barbár népek" próbálkoztak a római hatalom megdöntésével, sikertelenül, s még a VI. században is állt "számos erősség". Majd csak a VII. században alakítanak új államot, főként Erdély területén. Saját nemzetükből választott fejedelmeket, egészen a magyarok bejöveteléig. Szerintük a IX. században a magyarok legyőzték a románokat, azok Tuhutum vezért választják meg uruknak, s ezt esküvel erősítik is. Később Gyula alatt görög- hitet vettek fel, s mikor István "hozzákapcsolta" Erdélyt Magyarországhoz, egyedül csak a tartomány valach városai maradtak meg a régi hitben. Itt egy István által kiadott levélre hivatkoznak, mely szerint ugyanolyan jogok illették meg őket mint a másik nemzetet (a magyart). De a magyarok a XII. században betelepített szászokkal és a székelyekkel "külön unióra lépett". Majd a reformáció után négy vallás jelent meg Erdélyben (római katolikus, református, evangélikus, unitárius), viszont szó sincs itt a görög egyház egyenrangúságáról.8 Nemzeti érdekeiket tehát a vallás segítségével próbálták érvényesíteni. Azonban nem jártak sikerrel, mert az országgyűlés kijelentette, hogy a görög katolikusokat a római katolikus valláshoz számolják. Ezt a kérvényt még több is követte, de jelentős áttörést ekkor még nem tudtak elérni. Az ortodox vallás megtűrt jellegét ugyan megszünteti azzal, hogy a római katolikushoz számítja a románok vallását, s ez egyenjogúságot jelent, azonban ez az egyenjogúság az ébredő román nacionalizmusnak már édes kevés volt, a magyar elitnek már ekkor észre kellett volna venni, hogy új nemzet születik a Kárpátokban.
2.2 A Dák sas átrepül a Kárpátokon Az első világháború a központi hatalmak szempontjából akkor fordult tragikusra, amikor 1917. április 6-án az Egyesült Államok hadba lépett az antant oldalán. A keleti frontról átcsoportosítás volt szükséges a nyugatira, s ezt a nyersanyag háborút már nem bírta a németek vezette oldal. Természetesen Magyarország is ezen az oldalon volt, ami súlyos következményekkel járt. A győztes oldal, egészen pontosan Woodrow Wilson elmélete szerint Közép- Kelet Európában kis és közepes ütközőállamokra van szükség, így nem jöhet létre egy olyan regionális nagyhatalom, amilyen az Osztrák Magyar Monarchia volt. Az első dolguk ennek a nagyhatalomnak a szétdarabolása volt. Ekkor kínálkozott fel az óriási lehetőség azon nemzeti mozgalmak számára, melyek eddig csak szóban követelték nemzeti függetlenségüket, jogaikat bizonyos területekhez. Nem volt kivétel ez alól a román nép sem, melynek emigrációs kormánya újságot kezdett kiadni Párizsban. A La Roumanie a románok azon követeléseinek és jogainak fóruma lett, mely az erdélyi területek Romániához való csatolására irányult.9 Az újság elsöprő sikert aratott a francia, angol, olasz közvélemény szemében. Az előzmények is kedveztek a románoknak, hiszen megalakult a Moldovai Független Köztársaság, ami nem sokáig hordhatta a "Független" nevet, mivel a kormány teljesítve a Besszarábiában élők óhaját " mindörökre egyesül anyaországával, Romániával". Ezzel a lépéssel meglátták a moldvai románok a traianusi álom megvalósítható, s egy régi-új "Nagy Románia" képe jelent meg a szemük előtt. Meg is tették a lépéseket az ügy érdekében, a román diplomaták kongresszusokat tartottak Amerika-szerte, ahol a románok érdekeit védték, álláspontjukat mutatták be, illetve megismertették a nyugati diplomatákat azon bizonyítékokkal, melyek alapján jogot formálnak Erdélyre ( a dolog addig fajult, hogy Chicagóban Indianapolisban, valamint más nagyobb városokban is román nemzeti színű lobogós kitüntetések zajlottak, Erdély Romániának követelve) .10 Közben folytak a harcok és a román csapatok beljebb és beljebb nyomultak Magyarország területén, messze a tűzszünetben meghatározott vonalon belül. A magyar kormány próbált kihátrálni a harapófogóból, és ő is bevetette diplomáciáját. Andrássy Gyula külügyminiszter próbálkozik különbékét kérni, hogy meg tudja menteni a leszakadni kívánó területeket, de ekkor Amerika már ezt kizárólag a népek önrendelkezési jogának elismerésétől teszi függővé, ami egyet jelent Erdély elvesztésével.11 Erdély helyzete a Gyulafehérvári Nagy Nemzeti Gyűlésen pecsételődik meg, ahol minden Erdélyben élő nem román népcsoport képviselőivel aláírattak egy dokumentumot, mely szerint önszántukból csatlakoznak a román nemzethez. Ők ezt alá is írták, mivel a "a gyűlés biztonságára való tekintettel" állig felfegyverzett román katonák álltak az ajtó előtt. A traianusi "Nagy Románia" megvalósulni látszott, a románok egyesülni tudtak, történelmi előjogaikat "beváltották". A kezdetben ártatlannak tűnő elmélet, mely egy nép legendáriumából került elő, először csak a nemzeti összefogást jelképezte, majd a tiltakozást az idegen hatalommal szemben, végül oda jutott, hogy agressziót szült s olyan túlfűtött nemzeti érzelmekhez vezetett, amik a mai napig csak nagyon nehezen csillapíthatóak a magyar és a román nemzet között.
|