Reggione Piemonte

Piemont

Történelmi háttér

Piemont az 1848-as forradalom és az azt követő események során játszott jelentős szerepet, a később létrejövő Olaszország életében[1]. Cesare  Balbo gróf  a nemzeti dinasztiában és az erős haderőben látta az egység feltételeit.

Amikor 1848 forradalmai elérték Piemontot is, bevezették az alkotmányt és északon nemzeti felkelések indultak a megszálló osztrákok ellen. Az uralkodó Károly Albert erőtlen lépései  miatt az osztrákok fegyverszünetet kötöttek, majd sorra verték le a forradalmakat. Így a '48-as események nem változtattak a félsziget több száz éves széttagoltságán, Piemont pedig a sikertelen beavatkozás után óvatosabb lett. Biztonság érdekében gazdasági fejlődés volt érzékelhető a régióban: erősödött a texilkereskedelem, tengeri  kereskedelem, a nehézipar, fontos beruházásokat finanszíroztak a közlekedés fejlődése érdekében  (vasút,út,kikötő). Ezekkel Piemont bekapcsolódhatott az európai,forgalomba amely egyben nyitás volt a kereskedelem felé is.

A krími háborúban Cavour miniszterelnök 1855-ben 15 ezer katonával támogatta az expedíciós erőket, cserében a nagyhatalmak az olasz egység kérdésének felvetését ígérték a békekonferencián.Ez a kiváló diplomáciai lépés - Ausztria rovására- a piemonti pozíciót erősítette: szövetségeseket szerzett. Cavour miután III. Napóleonnak ígérte Nizzát és Savoyát, konfliktusba keveredett Ausztriával, és a döntő csatában Solferinónál legyőzték az osztrákokat, majd csatlakoztak Piemonthoz az északi államok és 1860-ban a nemzeti mozgalmak élén Garibaldi vezetésével létrehozták az olasz királyságot, melyet Torinóban kiáltottak ki, veztője Victor Emanuel lett. Az oly rég áhított független Olaszország 1871-ben alakult meg. Az ország egyesítés nem demokratikus módon történt, Piemonte kitöltötte a hatalmi űrt. A 19.szd második felére Olaszország a "legkisebb európai nagyhatalommá" vált, azonban gazdasága hatalmas fejlődésen ment keresztül, mégis megmaradt az észak-dél ellentét. [2] A 20.század elejére a hagyományos ellentét fokozódott, ezt bizonyítja az üzemek és a foglalkoztatottak megoszlása. Csupán Piemonte-ban és Lombardiában 657359 vállalatot számláltak egymillió munkással, mely az összes üzemek 20%-a és az Olaszországban dolgozó munkások 45%-a volt.[3]

Természet földrajzi jellemzők

Olaszország a félszigeten fekszik, melyet az Alpok fiatal lánchegysége választ el Európa törzsétől. Az Appennini -hegység a félsziget egész hosszában végighúzódik, az Alpok és az Appenni lánchegységek között terül el a kontinentális éghajlatú Pó-síkság. A gyakoriak a földrengések, a vulkán-kitörések a lemeztektonikai folyamat ékes bizonyítékai (Vezúv, Etna). A Földközi-tenger két legnagyobb szigete, Szardínia és Szicília is az országhoz tartoznak. A partvidékeken és a medencékben mediterrán éghajlat van, az Alpokban hegyvidéki.

A 301000 km2 területű a 57 milliós népességével Olaszország Európa népesebb államai közé tartozik. A 20-század elején a lakósság nagy hányada kivándorolt, majd a 70es években sokan visszatelepültek. A 20tartományból álló országot megalakulása óta eltérő fejlettségű régiók alkotják, amely mai belpolitikai küzdelmek alapja. 3 jellegzetes országrészt figyelhetünk meg. É-NY Olaszország, ÉK-i és a középső tartományok, valamint az Olasz Délvidék. Az É-K i régió gerincét a Genova-Milano-Torino ipari háromszög alkotja, nagyvállalatokkal, magas fokú iparosodással. Középső területre kis és középvállalatok  jelenléte jellemző,míg az olasz délvidék a másik kettővel szemben nagyon elmaradott.

A foglalokzási szerkezetben bekövetkezett változások jól tükrözik a gazdaságban végbement fejlődést[4]

Az ország húzóágazata még az idegenforgalom. Az éghajlat, a fürdőzésre alkalmas tengerpartok,hegyek, vulkánok, valamint művészeti értékei, a festészet, a zene, az építészet teszik vonzóvá az Appennini - félszigetet.

Piemonte

Az olasz tartomány Piemont compartimentóban, Wallis svájci kanton, Novara, Alessandria, Cuneo, továbbá Haute-Savoie, Savoie, Isere és Hautes-Alpes francia départementok közt, 10,452 km² területtel, (1881) 1.029,214, az 1895-iki becslés szerint 1.116,097 lak. É-i és Ny-i részét a Pennini-, Graji- és Cotti-Alpok ágai borítják, amelyek a Po lapálya felé ereszkednek le s folyóvölgyekkel van egymástól elválasztva, többi része sík. Fő folyója a Po, amely Torinó várostól kezdve hajózható; beléje torkollnak a Pallice, a Chisonéval, a Chisola, Sangone, Dora, Riparia, Stura, Orco és Dora Baltea. A tartomány K-i része nagyon termékeny: búza, kukorica, kender, len, gesztenye és bor a fő termékek. Jelentékeny az állat- és selyemhernyó tenyésztés is. A bányászat szolgáltat vasat, ólmot, rezet, ezüstöt, kobaltot, márványt és sót. Az ipar jelentékenyebb ágai: selyemszövés és fonás, gyapjú- és pamutszövés, papír-, bőrgyártás, szappan-, gyertya-, agyag- és üvegáru-készítés. Járásai: Aosta, Ivrea, Pinerolo, Susa és T. [6]

Piemont mezőgazdasági tevékenysége az ország mezőgazdasági összproduktumának 5%-át adja, a 69ezeren dolgoznak a mezőgazdasági szektorban egyéni vállalkozóként. A minőség fontosabb, mint a mennyiség. Erre példa a sajt és a bortermelés, melynek jelentős hányada a mai napig családok kezében van (ezek minősége az Európai Unió védve van). A mezőgazdaság fejlődését segíti elő az első nemzetközi Gasztronómiai Egyetem Pollenzo-ban, és torinoi egyetem kínál új szakot Bio-Mezőgazdaság témakörben.

Mint egy 396 ezer ipari tevékenységet űző vállalkozás folytat tevékenységet a régióban, beleértve az autó gyártást, textilgyártást, élelmiszeripart, computer-technikát, és az ékszerészetet. Az autógyártásra Piemont tartományban 25 gyári körzet épül, mely a  legtöbb Itáliában ezek a körzetek kb. 180 ezer embert foglalkoztatnak és a rugalmasságuk az előnyük, hiszen a kis és közép vállalatokból áll, ezek megosztják a marketing stratégiát, a fejlesztési eredményeket, ezzel együtt természetesen a kockázatot is.[7] Fontos körzetek még a textil körzet, Biella környékén, ékszergyártás Valenzában illete, a háztartási gépek gyártására szakosodott terület Cusio központtal.

A szolgáltató ipar a legfontosabb gazdasági ág Piemontban, amelyből 29%-ban részesedik, az üzleti szféra,( főként logisztikai, telekommunikációs és manager-cégek)  szemben az országos 26%-kal szemben. A banki és biztosítási ágazatban megfigyelhető az az Olaszországban is fellelhető folyamat, mely során a kisebb cégek felvásárlásával olyan monopóliumok jönnek létre,melyek akadályozzák ezen területen a liberalizációs, piacegyesítő tendenciákat. Erre példa a biztosítási szektorban  a  27 céget, köztük a Toro-t, Reale Mutua-t és a SAI-t egyesítő óriáscég Fondiaria.[8]

A tartomány központja, Torino

Torinó, (Turin), az ugyanily nevű tartománynak és érsekségnek, a középkorban Piemont hercegségnek, 1860-65. az olasz királyságnak fő- illetőleg székvárosa, a Po és Dora Riparia összefolyásánál elterülő termékeny síkságon, vasutak mellett, (1881) 249,827, az 1894-iki becslés szerint 145,000 lak., jelentékeny iparral, amelynek főbb ágai a selyemszövés, ékszer-, bútor-, zongora-, gyertya-, bőráru- és szappankészítés, csokoládé-, sör-, likör-, cukor-, dohány- és gépgyártás. A tranzitókereskedelem igen élénk. Az export fő cikkei a selyem és bor. Az óváros kivételével nagyobbára arkádokkal szegélyezett egyenes utcák mindenfelé derékszögben metszik egymást. A házak nagyobbára négy-ötemeletesek. Legszebb és legélénkebb utcái: a Via Garibaldi, a dell'Accademia delle Scienze, a Cernaja, a Roma és főképen a Via di Po, amely a Po hídjához vezet és télen át korzóul szolgál. A Pón egy szép kőhíd, egy lánchíd és két új, Margit királynéről és Izabella hercegnőről elnevezett híd vezet át, míg a Dora Riparia 7 helyen van áthidalva; ezek közt van legérdekesebb a Mosca által 1830. épített egy ívből álló kőhíd. Legszebb terei és műemlékei: a Piazza San Carlo, palotákkal körülfogott négyszög, Filibert Manó hercegnek ércből öntött lovasszobrával (1838), Morocchetti mesterművével; a Piazza Castello, a Piazza Vittorio Emmanuele, a Via di Po kiinduló pontja, Európa egyik legnagyobb tere, közelében I. Viktor Emánuelnek Gaggini által készített márványszobrával; a Piazzo Carlo Felice Massimo d'Azegliónak ércszobrával (1873) Balzicótól, a Piazza Carlo Alberto Károly Albert királynak Marocchetti által mintázott lovasszobrával, a Piazza dello Statuto pompás palotákkal, a montcenisi alagút átmetszését megörökító kolosszális emlékkel, a Piazza Solferino Ferdinánd genovai hercegnek bronz lovasszobrával Balcizótól, a Piazza Carlo Emmanuele II. Cavournak nagyszerü márványszobrával (14 m. magas, 1873-ból) Duprétől; a Piazza Pietro Micca, Micca bronzszobrával, aki 1706. a franciák közeledtekor a citadellát légbe röpítette s önmagát is feláldozta; a Piazzo Carignano Vincenzo Gioberti márványszobrával (1859) Albertonitól, a Piazza Savoia az egyházi biráskodás megszüntetésére emlékeztető obeliszkkel 81850), a Piazza del Palazzo di Citta, VI. Amadeus bronzszobrával s a városházán Jenő és Ferdinánd hercegnek márványszobraival (1858), a Piazza Lagrange az itt született matematikusnak Lagrangenek szobrávl, a Piazza Vittorio Emmanuele II., a királynak be nem fejezett szobrával; egyéb emlékek még I. Viktor Amadeus herceg lovasszobra a királyi kastély csarnokában, ahol a ló márványból, a herceg alakja ércből van; a Mária-oszlop, amelyet 1835. a kolera megszünésének emlékére állítottak föl; La Marmora szobra Cassanótól, Manin, Garibaldi, Cesare Balbo, Bava, Pepe és Pes de Villamarina szobrai, illetőleg mellszobrai. Egyházi épületei közül az első helyet foglalja el a San Giovanni Battista székesegyház, amelyet 1492-98. Meo del Caprino firezei műépítő épített, márványhomlokzattal, három hajóval, nyolcszögletű kupolával és a Sudario-kápolnával, amelyet a XVII. sz.-ban Guarini szerzetes épített és amely a szavójai ház temetkező helye; koporsóalku urnában a főoltár fölött egy ezüsttartóban van elhelyezve a Sudario, azon vászonkendő, amelybe állítólag az üdvözítő teste volt betakarva. Egyéb jelentékenyebb templomok: az 1607. Vitozzi által épített Corpus Domini; e mellett az 1610. épített Santo Spirito, amelyben 1728. Rousseau a kat. vallásra tért át; az 1679. Guarini által barok ízlésben épített és 1714. Juvara által díszített La Consolata, Mária Terézia és Mária Adelaide királynőknek márványszobraival és egy nagy tiszteletben álló madonna-képpel; a San Massimo kupolás templom (1845-54), Albertoni freskóival; az ó-keresztény bazilikák mintájára épült San Secondo és a lombard stíusú San Giovanni Evangelista. A profán épületek nagyobbára újabb időkből valók. Az egyedüli középkorabeli épület a Palazzo Madama a Piazza Castellón, amelyet a XIII. sz. végén Montferrati Vilmos építtetett és 1718. II. Viktor Amadeus anyja egy pompás kettős lépcsővel és Ny-i oldalán márványhomlokzattal láttatott el. E palota 1865-ig az olasz szenátus és a rendőrség hivatalos helyiségéül szolgált; jelenleg különféle intézetek, a többi közt a csillagvizsgáló is, vannak benne elhelyezve. A királyi palota (Palazzo Reale) a XVII. sz.-ból, egyszerű, de belül pompásan berendezett épület; rácskapujának oszlopain Kastor és Polluxnak Sangiorgio mintái szerint 1842. öntött lovasszobrai államnak; egyik szárnyában van elhelyezve az Armeria reale (a többi értékes tárgyak közt látható a Benvenuto Cellini által készített paizs, amelyen a Marius és Jugurtha közti háboruból való jelenetek ábrázolvák), a 60,000 kötetből és 3000 kéziratból álló királyi könyvtár és egy érem- meg ékszergyüjtemény. Az 1680. Guarini által épített Palazzo Carignano 1848-60. a szárdiniai, 1860-65. az olasz parlamentnek volt ülésező helye; az üléstermekben most egy természetrajzi muzeum van elhelyezve. A tudományos akadémia (1674. Guarini jezsuita kollégiumnak építette) földszintjén egyiptomi és római-görög szobrok, első emeletén kisebb régiségek, második emeletén pedig egy képgyűjtemény (képek, Gaudenzio Ferraritól, Sodomától, Caravaggiótól, Palolo Veronesétől, Rembrandttól, ifj. Holbeintól, van Dycktól, Memlingtől, Velazqueztől stb.) van elhelyezve. A Palazzo di Citta 1659. épült. Az arzenálban nagy fegyvergyűjtemény látható. Újabb kiválóbb épületek még: az egyetem, amely Ricca tervei szerint épült, római régiségek gyűjteményével, az 1652. alapított szépművészeti akadémia palotája képtárral és a városi múzeummal, végül a 164 m. magas kupolával ellátott, u. n. Mole Antonelliana, amely a II. Viktor Emánuel emlékét megörökítő múzeum számára van föntartva. T. tudományos és kulturális intézetei: az 1412. alapított egyetem 4 fakultással, egy gyógyszerész-iskolával, a Collegio Carlo Albertóval és egy Istituto Dionisióval, 1895-ben 2438 hallgatóval, a királyi tudományos akadémia fiziko-matematikai és történelem-bölcsészet-filologiai osztállyal, a királyi mérnökiskola (355 hallgató) a királyi iparmúzeummal, a nemzeti, egyszersmind egyetemi könyvtár több mint 200,000 kötet könyvvel, 4130 kézirattal és 10,320 rézmetszettel, a városi könyvtár 69,688 kötettel és 16,756 kisebb művel, az állami levéltár, katonai akadémia, tüzér- és hadi iskola, ipariskola, szépművészeti akadémia, állatorvosi, mezőgazdasági, filharmonikus akadémia, zene- és kereskedelmi iskola, végül különböző közép- és népiskolák. Színházai közül a legnagyobb a Teatro Regio, Olaszország egyik legszebb színháza az opera és ballett számára, továbbá az új Teatro Vittorio Emmanuele, amely hippodromul is szolgál, a Teatro Sribe, Alfieri, Gerbino stb. Jótékonysági intézetei (Ospedale di San Giovanni Battista e della Citta di T., Ospedale di Carita 2500 beteg számára stb.) szintén számosak. Nemcsak a környékén, de magában a városban is több nyilvános kert van; ezek közt első helyen áll a Giardino pubblico a botanikus kerttel és Il Valentino nevü, a XVII. sz.-ból való egykori királyi kastéllyal, amelyben jelenleg a mérnöki iskola van elhelyezve; e kertből egyik oldalán gyönyörü kilátás nyílik az Alpok láncaira, másik oldalon pedig a nyaralókkal és villákkal beépített dombsorra (le colline); a kert D-i részében a XV. sz.-beli várak mintájára készített épület és a hozzá tartozó falu látható, amelyet az 1884-iki kiállítás részére készítettek. Egyéb kertek: a Giardino della Citadella, amelyben Brofferio költő és szónoknak, meg Cassini jogtudósnak szobra van felállítva; a Giardino Reale az állatkerttel; a régi Piazza d'armi, amelyen pompás épületek és nyaralók vannak és amelyet a Vittorio Emmanuele II. nevű fasor szel át és amely a maga folytatásaival földünk egyik legszebb temetője; a várostól ÉNy-ra egy dombon épült La Superga nevű templom kupolával, a szavójai uralkodók temetkező helye, amelyet II. Viktor Amadeus építtetett Juvara tervei szerint és 1749. szenteltek föl; a Po túlsó partján egy dombon fekvő kapucinus-, későbben kamalduleusi templom igen szép kilátással; a 10 km-re fekvő Stupingi nevű szép kastély, amelyet III. Károly Emánuel korában Juvara tervei szerint építettek, végül a La Mandria nevű vadászkastély gyönyörű parkkal

T. egykoron főhelye volt a gallus Taurini nevű törzsnek. 218. elfoglalta Hannibal; Augustus korában Augusta Taurinorum néven római gyarmattá lett. A longobard uralom alatt hercegi székhely volt. Nagy Károly a susai hercegek székhelyévé tette, akik 1032-ig uralkodtak benne, amikor is a szavójai ház lépett örökükbe. A franciák 1506. elfoglalták és 1562-ig bírták; ekkor Filibert szavójai herceg visszakapta és székhelyévé tette; hogy pedig az erősen francai érzelmű lakosokat féken tartsa, 1567. felépíttette a citadellát. 1640. a franciák Harcourt vezérlete alatt ismét elfoglalták. 1696 aug. 29. itt kötötték meg Franciaország és Szavója a külön békét. A spanyol örökösödési háborúban a franciák ostrom alá fogták, de Szavójai Jenő 1706-iki fényes győzelme ez ostrom alól felmentette. Miután 1796. és 1798. rövid ideig megint francia birtok volt, a marengói csata után 1800. hosszabb időre került a franciák hatalmába, akik a Po département fővárosává tették és erődítményeitől megfosztották, csupán a citadellát hagyva meg. 1814. visszakerült Szardíniához. Az olasz királyság helyreállítása után 1865 máj. 1-ig az olasz kormánynak volt székhelye. Kossuth Lajos (a turini remete) a hatvanas évektől fogva állandóan itt lakott s itt is halt meg. A Via dei Mille 22. sz. házának a Kossuth által lakott lakosztály erkélyétől balra emléktábla jelzi a nagy hontalan emlékét, melyet (a tőszomszédságban emelt Calvi szobrász emléktáblájával együtt) T. városa saját költségén állíttatott. A márványlapon ez áll: «Luigi Kossuth, gia governatore d'Ungheria esule per la liberta in questa casa ebbe longa dimora e mori il 20. marzo 1894.» A ház most Casana bárónő tulajdona, ki a magyar látogatóknak szivesen megmutatja a Kossuth-szobát, ámbár abban most semmi jellemző

sincs, mert lakószobának van átalakítva

A városról eszünkbe jut a fekete- fehér klubszíneket viselő csapat,a Juventus,mely a legtöbb bajnoki elsőséget szerzett csapat, mely idén is begyűjtötte a Scudettot. Tehát a Juventusnak most is jól megy, a FIAT-ról azonban – legalábbis ami eredeti alaptevékenységét, az autó tógyártást illeti –, manapság kevesebb jót hallani.[9] Hiszen a Fiat tavaly 22 millió euró üzemi nyereséget ért el, a teherautó- és traktor-üzletágaknak köszönhetően. A nettó eredmény az egy évvel korábbi 1,9 milliárdról 1,5 milliárd euróra csökkent, amiből az utolsó negyedév csak 325 millióval vette ki a részét, szemben a 2003 végi 1,1 milliárdos mínusszal. Üzemi szinten az éves nyereség 142 millió euróról 257 millióra nőtt.[10]

Az autógyártás a cég reményei szerint 2006-ra üzemi szinten már némi profitot hozhat, miután az idén az árbevételhez mért üzemi veszteség a 2004-es 4,5 százalékról másfél százalékra apadhat. Tavaly egyébként a bevétel az utolsó negyedévben 100 millió euróval múlta alul az egy évvel korábbi 5,7 milliárdot, az éves forgalom ugyanakkor 5,5 százalékkal 20,5 milliárdra nőtt.

Az azonban már benne lehetett a levegőben: az olasz gazdaság centruma, Milánó mögött kissé háttérbe szoruló egymilliós városnak újra ki kell találnia önmagát, lehetőleg a szolgáltatásokra fókuszálva. Erre pedig mi sem alkalmasabb egy olyan globális sport- és médiaeseménynél, mint egy téli olimpia: több mint két hétig garantáltan a városra szegeződik a figyelem, a tömegsporttá lett síelés hívei hosszabb távon is visszatalálhatnak a Torino környéki pályákra (nem csak átutaznak a régión a zsúfolt francia terepek felé menet), olyan látványos sportágak versenyei kötődhetnek hozzájuk, mint az egyre divatosabb snowboard.
Maga Torino alig 240 méterrel van a tengerszint fölött, de a környező hegyekben 50–100 kilométeres körzetben híres sportcentrumok szolgálnak majd olimpiai helyszínül; mint a szervezők hangsúlyozzák, mindegyik megközelíthető lesz tömegközlekedéssel. A legismertebb talán a 2035 méter magasan levő Sestriere; az 1997-es alpesisí-világbajnokságnak is helyet adó település egyébként szintén a FIAT-alapító Agnelli családnak köszönheti hírnevét, ők építtették ki „házi” pályájuknak, még a 30-as években. Jövő februárban ott rendezik meg a sílesiklás-versenyeket, emellett az egyik olimpiai falunak is helyet ad majd a település; a másik kettő a snowboard- versenyekre kijelölt Bardonecchiában, illetve magában Torinóban lesz. Torino városa versenyszínhely is lesz, mégpedig a „jeges” eseményeké – jéghoki, műkorcsolya, gyorskorcsolya. Aki akar, szimbolikus jelentőséget is találhat abban, hogy ez utóbbi pályáit a megfakult hírnevű Lingotto ipari körzetben építették ki – ott, ahol régen a FIAT Auto főhadiszállása volt.[11]

A régió fellendülését a szolgáltató fejlesztésétől várják, melyre kitűnő alkalom lehet a 2006-os olimpia. Ha is képes felvenni az európai tempót a régió, újra régi fényében tündökölhet, s talán még az örök rivális Milano-t is maga mögé utasíthatja, nem csak a foci terén.[12]

---

1 Herber - Martos - Moss - Tisza: Történelem 5. 1789-1914. Bp.: Reáltanoda Alapítvány. 1996. 155.p.

[2] Kis Aladár: Olaszország története 1748-1968, Bp.: Akadémiai Kiadó 1975 79. p.

[3] Kis Aladár: Olaszország története 1748-1968, Bp.: Akadémiai Kiadó 1975 113. p.

[4] Dr.Hajdú-Moharos-Németh-Dr.Vidéki: Földünk-környezetünk Bp.: Műszaki Könyvkiadó 2001, 70.p.

[5] http://www.gedoi-szeged.sulinet.hu/gazdasag1.html

[6] http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/101/pc010151.html

[7] http://www.regione.piemonte.it/lingue/english/pagine/economia/economia.htm

[8]